Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik egy dolgot tudnak sokáig csinálni. Jó nekik ugyanaz a hobbi egész életükben, vagy éppen nem nagyon akarnak változtatni. Én sajnos mindig variálós, mindent kipróbálós ember vagyok. Kicsit olyan ez, mint a hobo-k, akiknek a út az élet, a megérkezés a halál. Mindig új hobbi jön, ha valamit megun az ember. Folyamatos vételek és eladások. Mert ugye annyi pénze nincs az embernek, hogy folyamatosan csak vegyen. Az már jó dolog, ha rájön a nyughatatlan, hogy ne az újat vegye drágán, mert akkor talán nem bukik annyit.
Meg persze jönnek a különböző sportok. Az persze csak viszi az időt és a pénzt. Meg ugye hozzá a különböző étrendek. Mert ami finom, az egészségtelen. Ami nagyon jó a sportnak, az meg sok lemondással jár. Ha az ember vega, akkor a baj, ha ketogén, akkor az a baj.
Ekkor jönnek azok a gondolatok, hogy kell-e a komoly sport a szükségszerű speciális étrenddel? Vagy hagyjuk a fenébe a sportot és adjunk időt/teret más dolgoknak is. Mert ugye a sport sok időt elrabol. Nem bringázik, mert az sok idő. Nem triatlonozik, mert az még tobb idő. Marad a futás, de arra is sok idő elmegy, ha az ember rendesen szeretne csinálni. Szóval nehéz dolog ez. Jönnek a mélypontok, mikor már elég a lemondásból, a fene se kivánja a sportot. A ház kötül sem halad semmi, mindenhol sok a munka. Folyamatosan dönteni kell, hogy futni megy, vagy csinál valami hasznosat.